Látnivalók Firenzében

Firenze a toszkánai Appenninek lábainál helyezkedik el. A várost az Arno folyó szeli ketté.

A terület már az őskor óta lakottnak számított. A település első említése azonban csak i.e. 59-ből származik, amikor felépült a szögletes alaprajzú római erőd. I.sz. 405-ben a gótok kíméletlenül kifosztották a környéket, de nem tudták bevenni a falakat. Az elkövetkező évszázadokban azonban a bizánciak, a longobárdok, a frankok jelentős pusztítást végeztek a városban. A liliom városának fellendülése 1000 körül indult meg, és a belső viszályok ellenére töretlenül tartott a XV. századig.

Firenze a Mediciek uralma alatt vált a humanizmus és a reneszánsz központjává. Leonardo, Michelangelo, Raffaello és más művészóriások emelték tekintélyét. A Mediciek után a város virágzása lassanként hanyatlásnak indult. Újabb fellendülést a XIX. század hozott a város életében. 1860-ban Toscanát az Olasz Királysághoz csatolták, melynek átmenetileg fővárosává lépett elő.

vissza az elejére

Santa Maria del Fiore

dom

Firenze központi épületét, a dómot 1296-ban kezdték építeni. A munka közel száz évig tartott, de a kupolára 1420-ig kellett várni. A hatalmas szerkezet megalkotását Brunelleschinek köszönhetjük. Az építész zseniális technikával, rögzített mintaív nélkül készítette el az óriási, levegős szerkezetet, melynek halszálkához hasonló mintájú boltcikkelyeit láncok erősítik egymáshoz. A kettős kupola átmérője 45 m, magassága 91 m. Az aranyozott gömb 1461-ben került fel a csúcsra. Brunelleschi megbecsülését jelzi, hogy a világi személyek közül egyedül ő kapott síremléket az altemplom kriptájában.

A katedrális homlokzata az elmúlt évszázadok során többször átalakult. 1887-ben nyerte el mai formáját. Díszítéséhez ugyanolyan carrarai fehér, pratói zöld és maremmai rózsaszín márványlapokat használtak fel, mint az épület többi részéhez.

A dóm mellett emelkedik Giotto harangtornya, amely 1359-ben készült el. a 84 m magas torony alsó szintjén hatszögletű, illetve rombusz alakú márványkazetták sorakoznak. A dóm szomszédságában épült fel a keresztelőkápolna is, melynek északi kapuján Ghiberti világhírű domborműveit láthatjuk.

vissza az elejére

Palazzo Veccio

palazzo

A hatalmas, szögletes palota építése 1294-ben kezdődött el. Jellegzetessége a 94 m magas torony, amely a mellvédes folyosóból nő ki. A torony alján elhelyezett óra 1667-ből származik. A durván faragott terméskőből készült falak méltóságot kölcsönöznek a háromszintes épületnek. A bejárat előtt megcsodálhatjuk Michelangelo Dávid szobrának másolatát. A palota bal sarkánál áll a Neptun-szökőkút.

A palota udvarából tágas lépcsőkön jutunk fel az Ötszázak termébe, amely a népi közgyűlés céljaira épült. A mennyezetet és a falakat allegórikus festmények díszítik, a falak mentén szoborcsoportokat láthatunk. Kiemelkedik közülük Michelangelo alkotása, amelyen a szellem legyőzi a nyers erőt. A műemlék helységek közül említést érdemel I. Francesco dolgozószobája, a Fogadási terem és a Liliomos terem, amely a kék mezőben elszórt arany liliomokról kapta a nevét. Itt helyezték el Donatello legremekebb szobrát, amely a bibliai Juditot ábrázolja, amint levágja Holofernesz fejét.

A palota előtti tér, a Piazza della Signoria Olaszország egyik legszebb építészeti remeke. A Palazzo Vecchio mellett nyílnak a későgót Loggia dei Lanzi árkádjai, melyek között kiemelkedő szobrászati remekművek másolatait csodálhatjuk meg, köztük Cellini világhírű Perszeuszát. A téren emelkedik I. Cosimo lovasszobra.

vissza az elejére

Uffizi

uffizi

Az Uffizi a világ egyik leghíresebb képtára. A Giorgio Vasari által tervezett épületet eredetileg közigazgatási hivatalok céljaira szánták, innen származik a neve is.* Első emeletén jelenleg az Országos Levéltár helyezkedik el, amely a város történetének ritka dokumentumait őrzi.

A képtár az U-alakú épület második emeletet foglalja el. Termeiben olyan világhírű mesterek mesterműveit találjuk, mint Cimabue Santa Trinita Madonnája, Simone Martini és Leonardo da Vinci Angyali üdvözlete, Pierro della Francesca urbinói hercegi portréi, Botticelli Vénusz születése és Tavasza, Michelangelo Szent családja, Tiziano Urbinói Vénusza vagy Raffaello X. Leóról készített arcképe. A Tribuna-teremben láthatjuk Bronzino csodálatos Medici-arcképeit, de sorolhatnánk Correggio, Parmigianino, Cavaraggio, van Dyck, Rembrant, Rubens, Lippi és számos más világhírű mester műalkotásait.

A képtár története 1574-re nyúlik vissza, amikor I. Francesco az épületben helyezte el a Mediciek tulajdonában lévő képzőművészeti gyűjteményt. A galéria és az egyéb gyűjtemények gyarapodása egészen a XVIII. századig köszönhető a Medici családnak. A nagyközönség számára először 1765-ben nyitották meg a múzeumot. 1795-ben vezették be az az újítást, hogy minden kép mellett feltüntetik az alkotó nevét. A XIX.-XX. században tovább gyarapodott az Uffizi, és újabb termeket nyitottak meg a kiállítások számára.

vissza az elejére

Ponte Veccio

ponte

Firenze tíz hídja közül méltán leghíresebb az Öreg-híd, amelynek helyén már a római korban is híd szolgálta az átkelést az Arno két partja között. A ma látható szerkezet 1345-ben készült el. Egyedülálló sajátossága a két oldalon emelkedő kis házak sorozata. Ezek az apró épületek a XIV. században még szabályosan helyezkedtek el, de az egységes kép az évszázadok során megbomlott, s kialakult a ma elénk táruló festői arculat. Az épületsor fölött húzódik a Vasari-folyosó, melyet a művész azért készített, hogy I. Cosimo zavartalanul eljuthasson a Palazzo Vecchióból a Pitti-palotába.

A híd közepén kis tér helyezkedik el, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik az Arnóra és a többi hídra. A híd két oldalán aranyműves üzleteket találunk, melyek eredete a XVI. századig vezethető vissza. Régebben hentesüzletek húzódtak az út mentén.

vissza az elejére
firenze